Színválasztó a képről
Ha a legtöbb emlős számára a körülöttünk lévő világ fekete-fehér, akkor az ember sokféle színben és árnyalatban látja. Nap mint nap sokszínű palettával találkozunk, miközben zöld lombokat, kék eget, sárga napfelkeltét és rózsaszín naplementét nézünk. Az egyik szín megkülönböztetésének képessége elengedhetetlen számunkra a mindennapi életben, például ha lámpánál kelünk át az úton, vagy ne keverjük össze a melegvízcsapot a hideggel.
A színelmélet rövid története
Először az ókori görögök írták le a színek elméletét, akiknek sikerült megérteniük fő lényegüket - a fény és a sötétség közötti intervallumban való tartózkodást. Az ókori Görögországban a fő színeket nem 7-nek (mint ma), hanem csak 4-nek tekintették - az elemeknek megfelelően: tűz, víz, levegő és föld. A sötétséget már a görögök is nem színnek, hanem teljes hiányának tekintették, ami teljesen összhangban van a modern elmélettel.
Isaac Newton 1704-ben 7 színre bontotta a fényt (vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya). Ő volt az első, aki analógiát vont a fényáram és a hangoktáv között, és megállapította, hogy a spektrum első színe az utolsó színre utal (intenzitás szerint) 1:2 arányban.
1810-ben Johann Wolfgang von Goethe A színelmélet (Zur Farbenlehre) című könyvében három alapszínből álló – vörös, kék és sárga – színkört ábrázolt, amelyek metszéspontjában három további – narancssárga, zöld – található. és lila. Goethe terjesztette elő először azt az elméletet, hogy egy bizonyos keverékkel a három fő árnyalatból – piros, sárga és kék – bármilyen árnyalat létrehozható.
A fényspektrum kutatása tovább folytatódott, és 1839-ben Michel Eugene Chevreul egy színes félgömböt hozott létre utókép-hatással. Ez abban rejlik, hogy ha sokáig nézzük a paletta zöld részét, majd a fehér részt, akkor az szubjektíven vörösesnek tűnik. Ennek oka a spektrum zöld részét megfogó szemreceptorok fáradtsága.
A modern HSV színes modell, amelyet minden digitális kijelzőn használnak, a 20. század elején jelent meg Albert Henry Munsell művésznek köszönhetően. Majd egy "Munsell-fa" formájában mutatták be, ahol a színek és árnyalatok meghatározása a térbeli koordinátáktól (a fényerő és telítettség tengelyétől) függött.
Érdekes tények
- Statisztikailag a világ kedvenc színe a kék. Az emberek 40%-a kedveli, és a tudósok szerint segít megnyugtatni az idegrendszert.
- A vendéglátó egységek bútorai és dekorációi leggyakrabban sárga és narancssárga színűek. Ezek a színek megfelelően megvilágítva nemcsak étvágygerjesztőbbé teszik az ételeket, hanem elősegítik a gyomornedv termelődését is.
- A rózsaszín tónusok a legkedvezőbb hatással vannak az emberi pszichére. Nyugtatják az idegeket, csökkentik az agresszió és a stressz szintjét. Ezért a rózsaszínt gyakran használják a javítóintézetek, árvaházak, iskolák és egyéb szociális létesítmények belső dekorációjában.
- Az emberi szem számára legkellemetlenebb árnyalat a Pantone 448 C (a nemzetközi osztályozás szerint), más néven "a világ legrondább színe". Vizuálisan úgy néz ki, mint az ürülék és a mocsári hígtrágya keveréke, és a legkellemetlenebb asszociációkat váltja ki. Ezt a funkciót Ausztráliában aktívan használják, a cigarettacsomagokat Pantone 448 C árnyalatba színezve, ami máris a dohánytermékek iránti kereslet észrevehető csökkenéséhez vezetett.
- Nyugdíjas korában Emerson Moser, Crayola vezető viaszkréta-formázója 37 év után bevallotta, hogy színvak, és képtelen megkülönböztetni a színeket.
- Az emberi szem a zöld sok árnyalatát képes megkülönböztetni, és ezt a színt használják minden éjjellátó készülékben.
- Valójában a napsugarak tiszta fehérek. A Föld légköre, amely megtöri a fényáramot, sárgává teszi őket.
- A sárga jelölők a leggyakoribbak, mivel fénymásoláskor nem hoznak létre árnyékot.
Összefoglalva, érdemes megjegyezni, hogy Planck kvantumelmélete szerint a fény az energia oszthatatlan részeinek folyama: kvantumokból és fotonokból. 1900-ban ez az elmélet forradalmi jelentőségűvé vált a tudomány számára, de mára a korpuszkuláris-hullám dualizmus is hozzáadódik hozzá. Vagyis a fény nemcsak elemi kvantumrészecskék folyama lehet, hanem elektromágneses tulajdonságokkal rendelkező hullám is.
A fény elektromágneses hullámainak hossza határozza meg, hogy milyen színt látunk: a lilától (400 millimikron) a vörösig (700 millimikron). Az emberi szem csak ebben a tartományban - 400 és 700 mikron között - képes megkülönböztetni a színeket. Figyelemre méltó, hogy maguknak a tárgyaknak / tárgyaknak nincs színük, és ez az érzés szubjektív. Tehát, ha egy vörös rózsát látunk, az csak azt jelenti, hogy a molekulaszerkezete elnyeli az összes fény elektromágneses hullámát, kivéve a vörös spektrumot, amely visszaverődik róla, és a látásunk elfogja.
